semmit sem tudtam róla, amikor a megrendelést kaptam, de ezen segített a böngésző. íme, hátha valaki van még így:
https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Remigius
https://www.britishmuseum.org/collection/term/BIOG134992
https://orthodoxwiki.org/Remigius_of_Rheims
a varázslatos Gianlucának, aki 7 évig tanította Danit zongorázni (aki most konzis lett)
hónapokig
hordozgattam magamban a vers szövegét, a születés csodáját és a megnemszületés kegyetlenségét, a szülők alázatát, szeretetét, ezt a megható, de megrázó történetet.
a munka megszólított, éreztem, hogy az enyém. megkaptam a verset, elő-, elővettem, de nem bírtam mozdulni. amilyen erősen láttam belül, olyan gyenge és erőtlen volt minden vonal, betűtípus, tollszár, csak nézegettem a fatáblákat, amiket előkészítettem, a legszebbet is, ami megrepedt...
minden anyag cserbenhagyott, amivel próbálkoztam. minden elképzelésem… (…)
vártam.
összevisszaság, kuszaság, bezárás, bezártság, járvány, zárvány, nem is tudom mi van most leginkább. csak az lett világos, hogy fejet kell hajtanom...
abban az egy hétben, amikor csak ezzel, és semmi mással nem foglalkoztam, én is “bezártam” magam. és fejet hajtottam. csak a kisbaba története, és én voltam. a szülei, és az Istenszülő. a műterem, ahol - ha nincs zárás - még ez évben dolgozhatok.
és ahogy ott ültem, és éltem, éltem a pillanatokat, amiket ajándékban kaptam erre a földre, lassan kezdett lefoszlani rólam minden teher, rendelet, határidő, bosszantás, és nyomasztás. maradt az alázat, a szeretet, a csillagok, az angyalok, és az aranyfény. a glória.
végül megszületett.
minden, ami a fára került, de maga a fatábla is, lassan, furcsán, zavarbeejtő váratlansággal érkezett meg.
mindig akkor, attól, és ott, amikor, akitől, és ahol a legkevésbé számítottam rá.
mindig úgy, hogy már majdnem “újra” elengedtem…
most már a táblát átadtam apukának, most “már hazaérkezett”, most már magamban is “elbúcsúztam” a kicsi leánykától. ez volt a legnehezebb...
10 éves a blog :)
my blog is 10 years old today! / Το ιστολόγιο μού είνε 10 ετών!
It's been ten years... I started this blog on October 20, 2010. I can't believe it.
90 bejegyzés :D kerek.
kerubon kezdek dolgozni, nem ezen, de ez egy kerub
csak szíveket fogok rajzolni / only hearts fit here
💕💞💜💛💚💙💗 na jó, hagyjuk /eh, stop
ezeket festettem / I have painted these / νέα εικονίδια
igazából én nagyon sokat olvasok, de angyalokról nem igazán olvastam, őszintén szólva nem is igénylem... inkább csak az ikonokon nézegetem, és belefeledkezem, de festményeken is nézegetem, nem zavar, hogy nem ikon, aztán meg kivételes pillanatokban festem - de van két írás, amit végigolvastam, többször olvastam, és nagyon szeretem őket:
https://www.academia.edu/39000558/Az_angyalok_neme_The_gender_of_angels_2019_
https://mek.oszk.hu/11600/11626/11626.pdf
"Az angyal végül is jel. Mindaz, ami itt következik, ennek a jelnek a
magyarázata. Az egykori „égi jel” megjelenésének, jelentőségének,
jelentésének megközelítése – mintha éppen így érthetnénk meg – ha
effélére egyáltalán mód lehet – ezt a földről szemlélhető égi lényt.
Hagyományok és vallások keretei között és azokon túl – fölött –, ahogy
otthonos magabiztossággal feltűnik. „Küldött”, „intelligentia”,
„létező”, „szárnyas”, „szerkezet” – töredékes definíciói szerint –,
isteni atléta, sírra hanyatló mennyei jegyes, égi őrszemélyzet, lélekhez
rendelt kísérő, hízott arcú baba – ábrázolásának tanúsága szerint.
Elsősorban azt formálva meg, amit az égtől várni lehet, az egykor szinte
bőbeszédű, majd mind hallgatagabb magasságtól, amelynek az angyalok
lakói, hírhozói, őrei vagy küldöttei volnának.”
