mondtam, hogy nem könnyű ikont festeni...? :))
hát igen, nem könnyű, de mégis mennyi áldás! és tényleg nagyon hálás vagyok, amikor elkészül egy, és átadáskor mindkét részről (én - megrendelő) szinte kézzelfogható a kegyelem, és az isteni jelenlét...
(kétkedőknek: AZ, hogy ÉN "képes" vagyok megfesteni egy ikont EGYÉRTELMŰ bizonyíték arra, hogy VAN Isten, és most nyilvánvalóan nem vicceltem. Van és kész. Másképpen TÉNYLEG de tényleg nem tudnék megfesteni még egy negyednyi ikont sem... Igen, furcsa, és nem megszokható érzés, amikor elakadok (súlyosan elakadok), vagy látom, hogy nem értem (ruhán a redőt), vagy képtelen vagyok megfesteni (túl kicsi az arc, igazából nem is látom...), és mégis... egyszercsak mégis sikerül...
"Uram, könyörülj rajtam bűnösön." - a szív imája (legrövidebb verzió, a többinek nézzetek utána :)
és akkor íme, az ikonok, amit - nem idézek, hanem az érzést írom le, képzeljétek el a képet - "angyalok hozták az üres fát, angyalok fogták a kezem, és angyalok vitték tovább, angyalok vitték a helyére őket"
Szent Dorottya Dórának ❤️
Péter és Pál Apostolok Péternek ❤️
Krisztus Pantokrátor Debrecenbe Tibornak és feleségének ❤️ (a sínai ikon alapján, ami a kérés volt)
Szent Mária Magdaléna Katinak ❤️
a következő posztban: ikonojaim templomban!! :D
ezen kívül: még van egy ikon, amivel elkészültem, de az biztos, hogy külön posztot kap... :)
+ most festek még hármat (de tényleg atyaég...!) és egyet, ja nem, kettőt még MINDENKÉPP meg kell csinálnom, mert megígértem... de tényleg komolyan, Uram, Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!...